Június 25-én, 12:31-kor az Újhold a Rák jegyében születik meg, ott, ahol a Hold otthon van, ahol valójában nem uralkodni akar, hanem emlékezni. Ez az Újhold nem csupán egy ciklus kezdete: ez egy visszahívás a belső szobába, ahol még él az anya hangja, a gyermeki sebezhetőség, és az a vágy, hogy valahol végre otthon legyünk. A Rákban minden arról szól, ami táplál, véd és gyökereket ad az életnek. 

Az újhold pillanatában a Hold és a Nap egyesül, teremtve azt a sötét csendet, amelyben a lélek mélységei visszhangozhatnak. A Rákban ez az egyesülés különösen erőteljes, mert ugye, ez a Hold saját jegye. Mintha egy anyának adnánk vissza a gyermekét - természetes harmónia és teljesség születik. Ilyenkor a tudatalatti felszínre tör, az érzelmi emlékeink életre kelnek, és ami eddig rejtve maradt, az most formálódhat. A Rák jegy energiája körülölel minket, mint egy védelmező kagyló. Ez az anyai princípiumról szól, de nemcsak arról az anyáról, aki világra hozott egy gyermeket, hanem arról a belső anyai erőről, amely képes táplálni, gyógyítani és újjászületést adni. Most visszatérhetünk eredeti otthonunkhoz, amelyet nem falak határoznak meg, hanem a szív biztonsága.

A Nap és a Hold együtt állnak a Medium Coeli-n, az ég legmagasabb pontján, mint egy méltóságteljes kapuőr, amelyen keresztül lelkünk isteni tervei formát öltenek. A Jupiter is itt ragyog, de nem harsányan, inkább áhítattal. A tágulás, az értelmezés, a kegyelem most nem az elmében, hanem a mellkas mögött történik: ott, ahol a múlt tárolódik, és ahol minden gyógyulás kezdődik.

Mindeközben a Kos Deszcendensen álló Szaturnusz és Neptunusz kvadrátot kap a három égitesttől. A Neptunusz elmosná a határokat, de a Szaturnusz falakat épít. Ha ezek a falak most az anya hiányából, a családi örökség terheiből épültek, az Újhold épp ezekben hozhat áttörést, ha elég bátrak vagyunk szembenézni a fájdalommal. 

A kvadrát aspektus az Aszcendens-Deszcendens tengellyel dinamikus feszültséget teremt. Ez a tengely az én és a másik között húzódó határvonal, ahol állandóan egyensúlyoznunk kell személyes szükségleteink és kapcsolati elvárásaink között. A Rák-Újhold ezt a feszültséget érzelmi szinten élezi ki. Az Aszcendens/Deszcendens tengely aktiválódása felerősíti a kapcsolatainkat érő kihívásokat. Különösen azokat, ahol a gondoskodás és a függőség közötti határvonal elmosódott. Ki a gondviselő és ki a gyermek? Hol van a vége annak, amit adunk, és hol kezdődik az, amit már visszatartunk?

Jön azonban egy mentőöv, mégpedig a Marstól, amely a Szűz jegyből kapcsolódik a Nap/Hold/Jupiter hármasához szextillel. Olyan, mint egy szelíd sebész, és most pont ilyenre van szükségünk.Ő nem riad vissza attól, hogy rendet tegyen a belső káoszban, hiszen a rendből születik biztonság, a biztonságból pedig bizalom.

A Vízöntő-Plútóval való kvinkunx aspektus talán a legmisztikusabb eleme ennek a kozmikus formációnak. A kvinkunx az alkalmazkodás aspektusa, amely finom, de mély változásokat hoz. A Plútó átalakuló ereje a Vízöntő progresszív vízióival keveredik, olyan jövőt sejtet, amely radikálisan eltér a jelentől. A Rákban zajló érzelmi megújulás nem öncél, hanem része egy nagyobb átalakulásnak. Amit most a szívünk mélyén felismerünk, az idővel ki fog áradni a kollektív tudatba. 

"Az együttérzés nem olyasmi, amit ki lehet erőszakolni. Ennek belülről kell megszületnie. És ha ott egyszer tényleg megszületik, akkor szépen lassan elkezd hatni kifelé is. Átfolyik a kapcsolatokba, a közösségekbe, és előbb-utóbb az egész társadalomra is. Mert minden igazi változás ott kezdődik, ahol a legmélyebb sebek voltak: a mi lelkünkben. A személyes gyógyulás nem csak rólunk szól, az már egy mag, amiből valami nagyobb is szárba szökkenhet."

Ezt két éve írtam a naplómba, az akkori Rák-Újhold környékén.

Ez az Újhold arra emlékeztet minket, hogy a legmagasabb pont, a Medium Coeli, a tizes ház csúcsa nem csupán társadalmi státuszt, hanem szellemi iránytűt (is) jelent. És ha ez a csúcspont most a Rákban van, akkor a valódi ambíció a gyógyulás, az összetartozás, és a szeretet újraértelmezése. A legnagyobb tett talán az, ha vissza merünk térni a valódi önmagunkhoz. Ha letérdelünk a belső gyermek mellé, és azt mondjuk: most már én vigyázok rád.

Képek: saját.