"Amikor egy nő felébred, elengedi a takargatás szükségességét, ehelyett elfogad mindent, ami talán szoktalan is lehet. Félmeket, sebeit, mintákat, hibákat, hangulatváltásokat, külsejét is. A kicsit szélesebb csípőt. Az esetleges pár kiló pluszt. És értékeli önmagát, ahelyett, hogy önostorozna és másokhoz hasonlítsa adottságait.

Eldobja hamis képeket, amiket kialakított arról, milyen lenne, ha úgymond "ideális" lenne. Az erőltetett pózokat. A védelmi mechanizmusokat, a más nőkkel való versenyzést, a féltékenységet és mindazon dolgot, amiket mankóként használt fel saját, igaz valója elrejtésére.

Lehet, hogy ez elsőre nehéz. Lehet, hogy gyerekkorodban vagy tiniként a saját szüleid, családod hasonlított másokhoz, hogy ...